Nem is igaz, hogy nem tudunk spórolni!

A spórolásra visszatérve most jutott eszembe, hogy azért van előrehaladás. Kipróbáltam a házilag készíthető popsitörlőt innen. Nekünk nagyon bejött, bár kevesebb vizet használtam hozzá.
Az elmúlt időszakban spóroltunk még a sonkán és a sajton is, ami óriási szívfájdalmam. Imádom az óriás reggeliket! A legjobb a szállodai svédasztalos reggeli. Így szeretem itthon is, de ha spórolunk, hát spórolunk. Vérző szívvel váltunk meg tőle. (Még most is szipogok..)
Fellángolt bennem újra a fogyni vágyás is, így kacérkodok a kalóriaszámlálással. Csak ne szeretnék annyira enni! (Szemforgatás) találtam ehhez kapcsolódóan egy oldalt, ami egyenesen a pofámba vágta, hogy dagadt vagyok, de a többi kalkulátoros oldaltól eltérően megoldást is kínált. Na! Ez már valami!

Üvegház álom

Nem megy nekünk ez a spórolás dolog... Egyszerűen nem tudunk kijönni a havi fixből, mert állandóan tele vagyunk ötletekkel. Most éppen üvegházat fogunk építeni. Biogazdálkodás! Ez lett a legújabb szenvedélyem. Hiszen ezzel is lehet pénzt spórolni, nem? Csak az a bökkenő, hogy szükség van egy kis kezdő tőkére, hogy megfelelő körülményeket tudjak biztosítani a kis palántácskáknak. Eddig is műveltük a kertet, de az üvegház nagy vágyam volt még, és kieszeltük, hogy bontott ablakokból nem is lenne olyan drága mulatság. Már csak az a kérdés, hogy az egyéb anyagok mennyibe fognak fájni. Arra gondoltam, hogy itt dokumentálom majd képekkel is az építkezést...

Mi lenne, ha...

Miért van az, hogy az emberek nem kapnak azért pénzt, ha lefogynak? Hiszen a meghízás is pénzbe került, nem? Ez lenne ám a motíváció! Így marad a női hiúság.
A Párom azt mondja mindig, hogy így is tetszem neki, de ez nekem nem elég. Szeretnék lefogyni! Nem azért, hogy egészségesebb legyek, nem azért, hogy jobban bírjam a fizikai megterhelést, hanem hogy csinos legyek. Így a szülés után öt hónappal miért kellene még mindig úgy kinézni, mint aki máris a kistesót várja?
Nem értek egyet a barbie baba kinézettel, de azzal sem, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ne fogadjuk! Legyünk elégedettek azzal, amit a tükörben látunk. Lehet, hogy valaki 90 kilósan is baromi jól érzi magát, és nem akarja megváltoztatni a testét. Ezek szerint emberünk így elégedett magával és nem csak elfogadja a helyzetet. Ez az elfogadás dolog amúgy is csak ideig-óráig működhet. Örök téma a nőknél a súlyfelesleg, a terhesség utáni fogyás. A legfurcsább az egészben az, hogy mindenki pontosan tudja, hogy hogyan lehet lefogyni. Többet kell mozogni és kevesebb és minőségibb ételeket fogyasztani. Minőségi étel! Itt jön szóba a spórolás: hogy a fenébe egyek sok zöldséget és gyümölcsöt, ha egyszer annyira drága?! A paprikás krumpli az olcsó, meg a krumplis tészta. Mondjuk eléggé finomak is. Itt a bibi! Ha azonban pénzt kapnánk vissza azért, mert lefogyunk, akkor azt fordíthatnánk élelmiszerre. Visszaforgatjuk a pénzt, mint egy vállalkozásban, hogy előre jussunk. Nem lenne szép....
Már csak az érdekelne, hogy vajon kinél mikor jön el az a pont, amikor azt mondja, hogy na most már elég a dundiságból?

A kezdetek

Válságmegbeszélést tartottunk ma a kertben hárman. Nem valami rózsás a helyzet. Bevallom, hogy eddig nem kellett azon aggónunk, hogy kijövünk-e a fizetésből a hónapban, vagy nem. Na..... most már kell!
Próbáltuk kitalálni, hogy hogyan tehetnénk szert plusz bevételre. Jobbnál jobb ötleteink voltak. Először arra gondoltam, hogy nagyon sok szoptatós teát fogok inni, és eladom a felesleges anyatejet..... Ez sajna felejtős, mert a mi Manókánknak is alig van. Aztán a családfő kitalálta, hogy alapítsuk meg a helyi falu maffiáját. Átmegy a szomszédhoz, és közli, hogy ha ad egy tízezrest, akkor nem vágja pofán. Ebben az esetben azonban félő, hogy az első akció után kapával a hátában jönne haza, és úgy elég nehéz lenne betuszkolnom az autóba, hogy bevigyem a kórházba. Aztán arra gondoltuk, hogy az öt hónapos Manóka is beszállhatna a költségekbe, ezért valami olyat kellene produkálnia, amit pénzért mutogathatnánk. Aztán ezt is elvetettük, mert nem szeretném a gyerekbe ilyen korán elvetni a teljesítménykényszer magját!
Szóval maradt a spórolás. El is kezdtük, mert ma a tükörtojáshoz nem sütöttünk bacont. Kicsit fájt a szívem, de vigasztal, hogy talán így könnyebben lefogyok. (A remény hal meg utóljára.)