Válságmegbeszélést tartottunk ma a kertben hárman. Nem valami rózsás a helyzet. Bevallom, hogy eddig nem kellett azon aggónunk, hogy kijövünk-e a fizetésből a hónapban, vagy nem. Na..... most már kell!
Próbáltuk kitalálni, hogy hogyan tehetnénk szert plusz bevételre. Jobbnál jobb ötleteink voltak. Először arra gondoltam, hogy nagyon sok szoptatós teát fogok inni, és eladom a felesleges anyatejet..... Ez sajna felejtős, mert a mi Manókánknak is alig van. Aztán a családfő kitalálta, hogy alapítsuk meg a helyi falu maffiáját. Átmegy a szomszédhoz, és közli, hogy ha ad egy tízezrest, akkor nem vágja pofán. Ebben az esetben azonban félő, hogy az első akció után kapával a hátában jönne haza, és úgy elég nehéz lenne betuszkolnom az autóba, hogy bevigyem a kórházba. Aztán arra gondoltuk, hogy az öt hónapos Manóka is beszállhatna a költségekbe, ezért valami olyat kellene produkálnia, amit pénzért mutogathatnánk. Aztán ezt is elvetettük, mert nem szeretném a gyerekbe ilyen korán elvetni a teljesítménykényszer magját!
Szóval maradt a spórolás. El is kezdtük, mert ma a tükörtojáshoz nem sütöttünk bacont. Kicsit fájt a szívem, de vigasztal, hogy talán így könnyebben lefogyok. (A remény hal meg utóljára.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése