Miért van az, hogy az emberek nem kapnak azért pénzt, ha lefogynak? Hiszen a meghízás is pénzbe került, nem? Ez lenne ám a motíváció! Így marad a női hiúság.
A Párom azt mondja mindig, hogy így is tetszem neki, de ez nekem nem elég. Szeretnék lefogyni! Nem azért, hogy egészségesebb legyek, nem azért, hogy jobban bírjam a fizikai megterhelést, hanem hogy csinos legyek. Így a szülés után öt hónappal miért kellene még mindig úgy kinézni, mint aki máris a kistesót várja?
Nem értek egyet a barbie baba kinézettel, de azzal sem, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ne fogadjuk! Legyünk elégedettek azzal, amit a tükörben látunk. Lehet, hogy valaki 90 kilósan is baromi jól érzi magát, és nem akarja megváltoztatni a testét. Ezek szerint emberünk így elégedett magával és nem csak elfogadja a helyzetet. Ez az elfogadás dolog amúgy is csak ideig-óráig működhet. Örök téma a nőknél a súlyfelesleg, a terhesség utáni fogyás. A legfurcsább az egészben az, hogy mindenki pontosan tudja, hogy hogyan lehet lefogyni. Többet kell mozogni és kevesebb és minőségibb ételeket fogyasztani. Minőségi étel! Itt jön szóba a spórolás: hogy a fenébe egyek sok zöldséget és gyümölcsöt, ha egyszer annyira drága?! A paprikás krumpli az olcsó, meg a krumplis tészta. Mondjuk eléggé finomak is. Itt a bibi! Ha azonban pénzt kapnánk vissza azért, mert lefogyunk, akkor azt fordíthatnánk élelmiszerre. Visszaforgatjuk a pénzt, mint egy vállalkozásban, hogy előre jussunk. Nem lenne szép....
Már csak az érdekelne, hogy vajon kinél mikor jön el az a pont, amikor azt mondja, hogy na most már elég a dundiságból?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése