Mi lenne, ha...

Miért van az, hogy az emberek nem kapnak azért pénzt, ha lefogynak? Hiszen a meghízás is pénzbe került, nem? Ez lenne ám a motíváció! Így marad a női hiúság.
A Párom azt mondja mindig, hogy így is tetszem neki, de ez nekem nem elég. Szeretnék lefogyni! Nem azért, hogy egészségesebb legyek, nem azért, hogy jobban bírjam a fizikai megterhelést, hanem hogy csinos legyek. Így a szülés után öt hónappal miért kellene még mindig úgy kinézni, mint aki máris a kistesót várja?
Nem értek egyet a barbie baba kinézettel, de azzal sem, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ne fogadjuk! Legyünk elégedettek azzal, amit a tükörben látunk. Lehet, hogy valaki 90 kilósan is baromi jól érzi magát, és nem akarja megváltoztatni a testét. Ezek szerint emberünk így elégedett magával és nem csak elfogadja a helyzetet. Ez az elfogadás dolog amúgy is csak ideig-óráig működhet. Örök téma a nőknél a súlyfelesleg, a terhesség utáni fogyás. A legfurcsább az egészben az, hogy mindenki pontosan tudja, hogy hogyan lehet lefogyni. Többet kell mozogni és kevesebb és minőségibb ételeket fogyasztani. Minőségi étel! Itt jön szóba a spórolás: hogy a fenébe egyek sok zöldséget és gyümölcsöt, ha egyszer annyira drága?! A paprikás krumpli az olcsó, meg a krumplis tészta. Mondjuk eléggé finomak is. Itt a bibi! Ha azonban pénzt kapnánk vissza azért, mert lefogyunk, akkor azt fordíthatnánk élelmiszerre. Visszaforgatjuk a pénzt, mint egy vállalkozásban, hogy előre jussunk. Nem lenne szép....
Már csak az érdekelne, hogy vajon kinél mikor jön el az a pont, amikor azt mondja, hogy na most már elég a dundiságból?

A kezdetek

Válságmegbeszélést tartottunk ma a kertben hárman. Nem valami rózsás a helyzet. Bevallom, hogy eddig nem kellett azon aggónunk, hogy kijövünk-e a fizetésből a hónapban, vagy nem. Na..... most már kell!
Próbáltuk kitalálni, hogy hogyan tehetnénk szert plusz bevételre. Jobbnál jobb ötleteink voltak. Először arra gondoltam, hogy nagyon sok szoptatós teát fogok inni, és eladom a felesleges anyatejet..... Ez sajna felejtős, mert a mi Manókánknak is alig van. Aztán a családfő kitalálta, hogy alapítsuk meg a helyi falu maffiáját. Átmegy a szomszédhoz, és közli, hogy ha ad egy tízezrest, akkor nem vágja pofán. Ebben az esetben azonban félő, hogy az első akció után kapával a hátában jönne haza, és úgy elég nehéz lenne betuszkolnom az autóba, hogy bevigyem a kórházba. Aztán arra gondoltuk, hogy az öt hónapos Manóka is beszállhatna a költségekbe, ezért valami olyat kellene produkálnia, amit pénzért mutogathatnánk. Aztán ezt is elvetettük, mert nem szeretném a gyerekbe ilyen korán elvetni a teljesítménykényszer magját!
Szóval maradt a spórolás. El is kezdtük, mert ma a tükörtojáshoz nem sütöttünk bacont. Kicsit fájt a szívem, de vigasztal, hogy talán így könnyebben lefogyok. (A remény hal meg utóljára.)